Realitások vannak, mégsem célszerű azokat mindíg bemutatni nyers naturalizmussal.
A csirkelábat sem lehetne szopogatni vasárnap jóízűen, miközben a tévében menne előttünk az "egy csirke hétköznapjai a hátsó udvarban - avagy kapirgálj csak kiscsibe".
Mégis hogy adná ki magát egy átlagos családfenntartó (emancipált alapon működő csládról van szó, vagyis anyu nem dolgozik, vagy ha igen akkor azt csak úgy, hogy a gyerekek nevelődjenek ahogy akarnak, fodrász & műkörmös előnyben), aki a nap végén bucira veretődik anyu által, mert bizony a gázszámlára nem futja a havi koszt pénzből. Sajnos manapság ez egyre jobban úgy adja ki magát, hogy ez van, ez egy létező everyday's routine.... Ugyanakkor erre reklámkapmányt építeni kissé morbid, ehhez képest az éj leple alatt kirontani a nyúlból úgy, hogy benne sem vagyunk, semmiség.
No de konkretizáljuk magunkat kissé jobban, mert hát közérthetőség = népszerűség ugye, úgyhogy lássuk mai betevőnket.
Adott a képen konszolidált család, akinek azon kívül, hogy az estének otthon vasalt ingben, kiskosztümben és iskolai ünneplőben vág neki, a legjobb elfoglaltsága a közös kosztpénz porciózás a nagy családi nappali asztal körül. Érezzük át a mi hétköznapjainkat, érezzük, hogy rólunk szól. De legalábbis azt mindenképpen érezzük át, hogy ha még nem szól rólunk, majd fog, és ne is számítsunk másra. Érezzük a rejtett üzenetet is, miszerint jobb a gyermekeket erről időben tájékoztatni, nem kell nekik olyan földhözragadt elveken nevelkedniük, hogy édesapa mindent megtesz értünk és mégsem leszünk elkényesztetettek. És miközben számolgatunk az asztal körül közösen, mosolyogva, előkerül az a csekk, amire már nem futja a családi kassza. Na itt lehetne változtatni a dolgon, de nem így történik. Itt elég lenne bevágni egy telefonszámot, hadd értsék a szülők mi ez, anélkül, hogy a gyerekek update-ek legyenek családi kassza terén, de nem..... Ekkor vágókép asszonka feddő tekintetével, és beötlik a gondolat, miszerint: "jaj tényleg, hívjunk már fel ugyan egy olyan pénzintézetet, mely PSZÁF engedéllyel rendelkezik, és tud nekünk segíteni". És ha hiszik ha nem, létezik ilyen, sőt, merő jóindulatból, már-már a nonprofit szintet súroló 400+ százalékos kamatszinten (profibbaknak THM) ezt meg is teszi, sőt, és itt a csúcspontja a reklámnak, házhoz is hozza. Nyilván a látogatás mögött nem az rejlik, hogy benyomást szerezzenek eladható ingóságainkról, hanem a puszta emberbaráti szeretet, hogy beljebb legyünk 3-4 buszjeggyel oder 2-3 liter benzinnel. A hölgy aki a "házhoz jön" szerepet játsza, belép, és legyezőbe formálva a 200 000 Hungarian forintot (itt ajánlom figyelmükbe a remek japán gésás filemeket, ahol a legyező mint központi motívum jelenik meg) újra fényt, boldogságot, jövőképet és kiutat mutat a család felé. Meg a saját bónusz táblája felé. Látja maga előtt a céges értekezletet, ahol mintegy üstökös lép a jövőbe, ő, a cég leendő üdvöskéje (ez egyébként a hazai életbiztosítási piac szereplőinek vetített kép - "nincs is" fluktuáció....), és a következő lépés az angol cabriolet sportautó. Ez a pénzintézet tulajdonosi körében egyébként tetten is érhető. Na a történet főhősének számító család életképe ettől azért némileg eltérést mutat, mert hiszen van egy el nem hanyagolható faktor, ami a történetben nem nagyon kerül kiemelésre, az pedig a "jövő hónap" tényező. Ugyanis sajnos a megoldom most ebből az e havi csekket gondolkodás időben limitált, nem számol azzal, hogy bizony ebből a csekkből lesz jövő hónapban is. És ekkor jön az adósságspirál. Kivéve persze, ha az ember nyer közben a lottón, örököl, meglepetésszerűen cégtulajdonossá válik oder meggyőzi az UNESCO-t; ENSZ-t; EU-t és az USA-t együttvéve 25 nap alatt, hogy hagyjuk már ezt a pénz nevű dolgot a francba, osszuk már szét ami van és hajrá. Na most azért azt látni kell, hogy a felsorolt opciók egyike sem tűnik nagyon esélyesnek, így sajnos főhős családunk jobb, ha belátja, hogy a megoldás erősen időszakos.
Tisztázzunk itt valamit: az írásom célja nem élcelődés a "bajba jutottakon", sőt, mellettük akarna állni, értük szeretne szólni. Tudom, persze, hogy "ha tudok mondjak jobbat", de nem tudok. És sajnos a megidézett pénzintézetek pont erre építenek. És ezt tartom valahol etikátlannak. figyelembe véve a 400 + kamatszintet meg pláne. Közgazdász végzettséggel persze bárkinek levezetem miért ennyi a kamat (kockázat; kis összeg kihelyezés; magas költség-szint, stb), de sírva könyörgöm, ne vezessük a hasonló helyzetbe kerülteket olyan utcába, aminek egyik végén csak 1 ajtó van, mögötte pedig nem vicces a világ. Nem kötelező ezt választani, de azért megnézném az átlagos visszafizetési rátákat......
Azt sem mondom, hogy T Családapa lopjon, hazudjon, csaljon, de valahogy azt érzem, hogy létezne más olyan termék, amely népszerű lehetne, de leginkább létezne olyan reklám is, mely az embereket nem mint áldozatokat mutatja be, akiken a T Pénzintézet csupán igen kifinomult társadalmi felellősségtudatának okán segít, és csak a nép kedvéért, és ezért dankesőn. Azt viszont nagyon.
Szóval adósságspirál happy, a THM elnevezésnek pedig tessék utána olvasni.
Megéri.
respect to H.
