HTML

rek-láma

Lássunk bele a reklámokba, értsük meg őket, érezzük miért jó nekünk fogyasztónak lenni. Mert jó. Ugye?

Friss topikok

Linkblog

Ami megnyugtat

2009.09.03. 12:24 richelieu

 

Kissé hosszúra nyúlt alkotói szabadságomat követően (elmerültem a közélet izgalmas de végtelenül egysíkú bugyraiban egy másik blogon) újra itten vagyok, és visszatérésem mi sem tehetné kellemesebbé, mint az a legújabb Head and Shoulders reklám, mely alapján újra kell értelmeznem, és előlről kell megtanulnom a társas érintkezés párkapcsolatokra vonatkozó fejezeteit.

 

Adott a történet pozitív hőse, egy fiatalember, akinek bizony van egy autója.

Adott a történet negatív hősnője, akinek nincs autója, de fent említett pozitív hős gépjárművével bizony beparkol a házuk szomszédságában lévő tóba.

Ezt megtudván a fiatalember nem, ismétlem NEM választja el a hősnő testét a fejétől egy jól irányzott rúgással, ahogy azt minden jóérzésű, szociálisan kellőképpen érzékeny ember tenné, nem. Hanem inkább bizony bemegy a fürdőbe, és jól megmossa a haját....mármint a saját haját az új H&S termékkel, amitől megnyugszik, cool-head lesz. Ezt követően kijön, és továbbra sem keresi meg a Hölgy testében a legkisebb közös többszöröst, nem, sőt, megdícséri, milyen jól áll neki a vizes póló, majd vélhetően elmerülnek egymás testüregeinek állhatatos vizsgálatában.

Hagyok időt, hogy újra elolvassák a fenti pár sort, és ha megvan, folytatjuk.

Megvan?

Ok, menjünk tovább.

 

Igen, jól olvasták, az események láncolata: hölgyemény fiatalember kocsijával tóba be - esemény sor ismertetése fiatalemberrel - fiatalember (mert kellőképpne művelt ugyanakkor cool és trendi) hajmosása - megbocsájtás - testiség.

Végül is jól járt a főhős, igaz, hogy a verdájába már beköltözött egy visszafogott hód család, és örömmel hallgatják a rádiót, miközben tengeri csikók nyitnak vurslit az ablaktörtőlapátra alapozva a bizniszt, de a haja legalább tiszta.

Nem tudom, én bizony akkor is mosok hajat, ha a feleségem nem parkol le egyik bányató aljára sem a kocsimmal, mert hát ezt szoktam meg. És ha most ilyet veszek a boltban, akkor majd azt gondolják rólam, hogy "ahhha, a csajod nem a garázsba parkolt, mi?".

Vagy az lenne az üzenet, hogy bármi történik, először mossak hajat, és megnyugszom? Igen?

Tehát:

- felrobban a szomszéd ház, vele ég a miénk is -- hajat mosni;

- a fiam elesik az iskolában, eltöri a lábát, de a kislány, akibe belekapsazkodott esés közben dupla bodratörést szenvedett a padtól aminek nekiesett, és az édesapja süket, viszont legalább ketrecharcos -- hajat mosni;

- feleségem egy ügyes mozdulattal összetör hazafelé az úton egy egész esküvői menetet, ahol a vőlegény szicíliai származású -- hajat mosni;

- a munkahelyemen leég a teljes iroda, gépekkel, életem teljes digitális részével -- hajat mosni;

- kiderül, hogy Obama egy UFO, és holnapután felrobban a világ azon része, amely nem az Egyesült Államokban él, mert azokat megmenti Bruce -- hajat mosni;

- ezentúl csak Zámbó Jimmy fog szólni minden csatornán -- hajat mosni;

- Liptai Klaudia soha nem nyilatkozik már tényleg senkinek -- hajat mosni.

 

Lássuk be, ez egy elég bizarr világot tár elénk így csak a felszínt karcolva is, pedig még azon el sem gondolkodtunk, hogy mi lenne, ha a hajmosás helyett mozgalmi daléneklés lenne a helyénvaló, vagy esetleg, hogy a kereskedelmi jelleget ne hagyjuk el, mondjuk a nyugodt világot a nyershal evése hozná el, vagy bármi más...hm?
 

- atomháború fenyeget -- elnyammogok egy nyers heringet;

- leesett az első atom a szomszéd kerületben -- gyorsan beveszek még egy heringet;

- lesz 8-as metró a házam alatt -- beleharapok egy naphalba;

- kiderül, hogy lány vagyok -- veszek egy rágót;

- kiderül, hogy se lány se fiú nem vagyok, hanem egy medúza -- naphalba harapok, arrébb pöckölök két heringet majd hajat mosok.

 

Nem tudom, furcsa világ ez, telis tele meglepetésekkel....

Tényleg, kedves Olvasó, mikor mostál hajat? Tegnap? És...ööööö.....nézted hol áll a kocsid?

 

Szólj hozzá!

new latin bélflórák - amiről a teremtéskor elfeledkezdtek

2008.12.05. 11:56 richelieu

Bélbolyhos jó napot!

Azt hiszem itt az idő elfogadnom, hogy nem vagyok se fiatal, se modern. Én bizony csak úgy, mondhatni nur so alapon eszem néha dolgokat, és ebbéli szándékomról nem értesítem előre sem a bélflórámat, sem az ott tüsténkedő bolyhokat, de legkevésbé a barátaimat.

Van, aki igen.

 

Adott egy viszonylag jól ismert "Keleb" -lásd celeb, eredetileg celebrity: angolszász kifejezés, értsd ismert ember, híresség-, aki már annyira keleb, hogy bizony elfogad egy olyan ajánlatot, mely szerint ő most akkor egy reklámban fog szerepelni, ahol egy dolog a lényeg, hogy jól érthetően, már már operettesen kiejtse legalább kétszer azt a szót, hogy "bifidus essensis" - vagy hasonló. Nyilván létezik az a pénz, amiért még akár én is kiejteném ezt a kifejezést, sőt, akár kézenállva, dublőr nélkül, rózsaszín pónival a hajamban, miközben a háttérben kisnyudgíjasok harcolnak sztk botokkal.

Az viszont elgondolkodtató, hogy van olyan rokonom, aki közel 100 évig élt, és esküszöm fogggggggalma sem volt szegény párának, hogy akár élhetett volna + 2/3 évet, ha ilyet fogyaszt. Nem, ők anno (meg mi is nem is annyira anno) elvoltak a kenyér-vaj-zöldség kombóval, ami viszonylag stabil emésztési szokásokat generált, nem kergetve őrültbe bolyhainkat. Megértem én persze, a változó világ változó ételei, valamint a terjedő E kultúra ellen védekezni is kell, de azért lássuk be: finom az a zacskós leves néha, bármennyire is elképzelhető, hogy 12 éve még egy repülőgéphordozón volt gépzsír....

 

A közérthetőség kevdéért nézzük picit a reklámot: adott egy konyha, ahol beszélget néhány Nő, arról, hogy amióta fogyasztja ezt a bizonyos joghurtot, amiben fentebb idézett latinszerű flóra van, azóta az élete megváltozott. Mosolyognak rá az autómosóban, a cipésze is szebb lett, sőt, a kutyája azóta bele tudja pisilni a hóba, hogy "infrastruktúra". DE!!! Ha megfigyelték a bélflórás reklámok karrierjét, eme új eposzban van egy aprócska, már már nüansznyi kis megjegyzés: "...amióta rendszeresen eszem.....ÉS fogyasztom a bifiduszos cuccot"...

Pályakezdőknek és reklámipari tanulóknak elmondom: ez azt jelenti, hogy ha azt hiszed, hogy ettől tutter rendbe jön a beled, de mégsem, és jó magyar (itt inkább áááámééérikait kellene írnom) állampolgárhoz méltóan ezért aztán úgy döntesz, hogy rommá pereled a gyártót/reklámozót mert nem múlt el 2 hónap után sem a benned rejlő "gonosz", hát csúnyán el fogsz bukni, lévén soha nem fogod bebizonyítani, hogy amúgy a joghurt fogyasztása mellett még rendszeresen is étkeztél. És ha ezt nem tetted Bélám, hát akkor very sorry, de érkezik majd a fizetési felszólítás, hogy ugyan ne felejtsd már el kicsengetni T. Gyártó ügyvédi költségét, morális kárának nem anyagi kártérítését ami kb 25 mill HUF, valamint az ügyben ítélkező T. Bíróság perköltségét. Amit persze talán kiválthatsz azzal, hogy megígéred, miszerint napi 35 doboz joghurtot fogsz fogyasztani, melytől egy kétlábon járó bélboholy lesz belőled, mondhatni gigantobolyh, a következő generáció hópihélye, egy real time snowflake....

 

Na de van azért a történetnek egy másik mondanivalója is: a mai kor igazi háziasszonya, aki a joghurt fogyasztás elméleti síkjának boncolgatása mellett amúgy képes még gyermeket nevelni, táncolni, népszerűnek lenni és néha még tényleg kedvesnek is, nos, ezen anyukák konyhája manapság olyan, mint egy NASA mikrobiológiai kutató labor. Steril, csupa fém, full glanz. Ilyet én utoljára a vakbélműtétem előtt láttam amikor már nem voltam teljesen magamnál. Volt már bennem egy kis bátorító injekció, amitől úgy éreztem magam  mint Churchill dominózás közben, vagy mint telefonszerelő a kapcsolószekrény előtt: királynak és hatalommal telinek. Hol van már az, hogy az asztalon van kis teritő, nem minden műtőacél, és a gyermek át tud szaladni az azstal előtt úgy, hogy simán elvesz egy kekszet. Mert ugye manapság már ha elvesz akár csak egy kekszet is, annak a vége delírium és csokifoltos fehér póló, és mehet a mosószer reklám.....

Miért nem lehet egy mai anyuka esendő? Miért kell otthon ügyvédnő kosztumben lennie? Hol  a mamusz? Hol a letaposott sarkú nyári strandpapucs? Hol vannak a hősök, hol van Bem apó? ---ja, bocs, kicsit belelkesedtem.

 

És még valami, innen szeretném megköszönni, hogy nekem, mint a biológiához vajmi keveset konyító emberfiának azért belecsempsztek a reklámba egy olyan momentumot, amitől tutter megértem az essensis lényegét: egy nagy zölden villogó nyíl, ami lefelé mutat. Értem. Tehát ha megeszem a joghurtot, akkor az bennem nagy zöld nyíllá változik, és simán kisöpör belőlem mindent, tehát legyek üres mosdó közeleben. A tavaly nyári babgulyás utolsó renitens molekulája is el fog pusztulni....   Értem a zöld jelentését.....free...szabad út.....ugye. Megjegyzem ez jelzésértékileg teljesen ok. Ezt beveztném néha autósoknál is, akik megállnak a zöld közepén, keresztbe, és amikor mondom neki, hogy menjél már anyádba, akkor hirtelen megjelenne ott mellettük az anyukájuk, akire egy 2,5 méteres zöld nyíl mutatná villogva, hogy igen, ODA BELE!!

Nos mára ennyi a tudomány, osszátok be. És ne feledjétek, a csülök molekula az az aminek hívják. Finom, büfiztet, és nem alszol utána. 

 

És nem villog benned tőle zöld nyíl. 

Szólj hozzá!

Humorban erős pingvin anyuka

2008.11.27. 10:37 richelieu

Jó napokat ismét!

Érdekes témát szeretnék feszegetni ma. Nyilván mindenkiben ott feszeng évek óta egy gondolat, amely magányos vasárnap délutánokon újra és újra előtör belőlünk, a buszon állva is ezen morfondírozunk, miközben a mellettünk álló SUV-ben a dvd lejátszón menő rajzfilmet nézzük, mégpedig az, hogy most akkor a pingvin anyukáknak van e konyhájuk, és ha igen, van-e ott hűtőszekrény, és hogy akkor most van-e humorérzéke egy átlagos irodai dolgozó adminisztrátor pingvin anyukának, oder nicht...?

Van.

Ugyanis vannak olyan pingvin anyukák, akik nem restek a kis pingvin skulóknak térképet adni arról, hol találnak csokit. Nem egészen világos nekem, hogy most akkor SAS vagy Moszad pingvin gyermekeket nevelnek ők igazából, vagy csak tájfutó karriert szánnak nekik valójában?! Egy amúgy igen finom édesség-féleséget bemutató reklám erre a gegre épül. Gyermemek besétálnak, anyu ad nekik térképet, ami kivezet a házból, az igluból. Megjegyzem itt van egy kis logikai csavar, lévén pingvinek eddig soha a büdös életben nem építettk iglut, kivéve talán egy-két Ybl díjas pingvint, azok meg már nem a sarkvidéken, hanem itt, közöttünk élnek, tervpályázatokat adnak be mindeféle megrendelésekre, és iglu építési lázukat mélygarázsokban élik ki. Végül is szok is hidegek, nedvesek. Iglut eszkimók, és egyéb unatkozó millionosok építenek meg max a travel channel stábja mikor ügyeletes világjáró steve-t kísérgetik spontánul fel s alá a bolygónkon.

Na térjünk vissza a cselekményhez, üssétek már le a súgót, aki mindíg rossz papírt rak elém!

Szóval anyuka, köznépies nyelven pingvinmuti ad gyermekeknek térképet, ami egy kincshez vezet. Pingvin junior & friends kimennek a nagy büdös jégsemmibe, elkezdik keresni a valamit kis tappancsos térképükön, majd miután

-  megküzdenek orvvadászokkal;

- elkerülnek egy Rio de Janeiro-i állatkertbe, ahonnan a greenpeace aktivisták 2 év petíciózás és 3 Cukor-süveg hegy zöldrefestés után kiszabadítják őket;

- de rossz sarkvidékre teszik le őket;

míg végül egy eltévedt óceánkutató segítségével aztán visszakerülnek a saját jégtáblájukra, ahol pingvinmuti már kissé feszülten de kedves mosollyal várja őket, megtalálják a kincset, ami egy csoki szelet a hűtőben.....

És mindenki boldog, happy.

Namármost akkor nézzük ezt társadalmilag. Mi is az üzenet? Be a pingvin? Vagy hűtőbe való csokit csak télen egyél sarkvidéki táborban? Vagy minden gyermek egy látens madár? Vagy az anyukák a csoki előtt küldjék el a gyereket akciósorozatba dublőrnek, vagy mi?

 

 

Szólj hozzá!

Néma reklámnak a gyerek sem érti az árát....

2008.11.17. 11:38 richelieu

Jó napot kívánok Mindenkinek!

Remélem mindenki jól van, és nyitott egy újabb szépségre, egy gyöngyszem megismerésére reklámaink világából.....

Na akkor ennyit a jófejségről, így a hétvége hullámai között. Ismét ujjbegyet kell ragandom, mert nem tűrhetem. Az utóbbi időben kissé elmaradtam mondanivalómmal, igyekszem majd behozni, hátha elolvassa a blogot egyszer egy reklám-szakember is, és vagy leszerződtet arcátlanul sok és még több pénzért azért, hogy remeknél remekebb ötletekkel bővítsem a fogyasztói társadalom lukulluszi asztalát, vagy talán kicsit másképp csinál majd valamit legközelebb. Igen, mondjuk akkor legközelebb, mikor gyermekeknek szóló reklámot agyal ki. Ez a mai menü.

Történt ugyanis, hogy gyermekem eléggé el nem ítélhető módon igen nagy hüvelyk-újj-tornász, vagyis fergeteges eleganciával és sebességgel tud csatornáról csatornára ugrálni az emberiség legnagyobb találmányával (közvetlenül a zoknicsiptetős ruhaszárító után), a távirányítóval. Nem, nem ebből áll az élete, mozog is, de vannak lineáris pilanatai is...  Amúgy meg hol van már a szép világ, mikor nem volt távirányító, és az ember a tévé előtt ötször is végiggondolta, hogy felálljon-e a csatornaváltás kedvéért. Akkor még fogyott a tévé újság, mert inkább elolvastam benne a pontos és részletes leírást, miről is mesél nekem a kettesen Kuldik Júlia, mindenki Julija, a magyar neo-avantgarde hajművészet előfutára, az 1/2 flakon hajlakk per műsor istennője, a korai magyar mégmindígtart. Kellett a részletes info, mert nem volt egyszerű felállni ölemben a kistálcával, rajta a viccesre szeletelt parizer és ívesre rágott trappista, és valljuk be, sokan csak azért nem álltunk fel, mert a cseresznyemagból épített inka templom élethű 1:72-es mását sem szerettük volna lerombolni, mielőtt mondjuk lefényképezzük, vagy legalább anyánk nem mondta rá, hogy: "fiam, te vagy a következő Micheléangelo (Ybl Miklós is megengedett)..

Na de ne kanyarodjunk el a témától. Amiért ismét írnom kell, az azért van, mert nem szeretem, ha hülyére veszik a gyerekeket, az enyémet meg pláne.

Vegyük egy átlagos reklámfilm büdzséjét, kalkuláljunk bele mindent, a grafikust, a videotechnikust, a haver kislányának gázsiját, aki hollywood felé lép egy nagyot azzal, hogy kedvesen mosolyog a képen, miközben egy kis pónit fésül csillámporos hajjal. Vegyünk sorra mindent, gyártassuk le, és nézzük az eredményt. Egészen addig, amíg a reklámot sugárzó csatorna rá nem jön, hogy a sugárzás a műholdas technológiának köszönhetően egyszerre az összes Visegrádi Országra ki fog terjedni. Mert hogy legkésőbb ekkor felmerül a kérdés: szinkron?

Na és ekkor jön az általam nagyra tartott marketinges, aki asszondja a délután 16.30-as megbeszélésen, hogy "ugyanmár, a gyereket nem érdekli mit mondanak, elég ha látja, hogy milyen jó neki, hogy megvetetheti szüleivel a valamirejó csilli villi robotkutyát aki még hagymát is szeletel".....

Na hát ez az......láttatok már olyan reklámblokkot, ami áll 12 reklámfilmből, melyek közül csak az utolsóban van szöveg, a többiben "budapest-tévés alap szinti program" fut, már csak Gizike hiányzik aki éneklne és táncolna a kisgázsis tapsoló kisnyugdíjasok között? Én igen. Hihetetlen érdekes, már már szürreális élmény, ahogy 1,5 percben látsz:

csillogó pónit (sosem halnak ki ezek már...???); a szomszéd kutyáját bedaráló játék bozótvágót; transz-szexuális öltöztethető babát; gyurma készletet, melyből meg tudod építeni életed első 1:72-es urán temetőjét; közösségi társasjátékot, melyben megtanulod: akinek nincs pénze, annak nem is lesz, majd adsz neki huszast a lámpánál.....

Elképzelem, ahogy ez a fajta minimalizmus betör a "felnőttek" reklámjai közé is. Ha el akarsz adni egy borotvát, nem kell más, mint mutatni egy őserdőt, majd egy golf pályát, a harmadik kép pedig egy mosolygó férfi kezében egy beretvával. Vagy ha autót akarsz eladni, mutatsz egy lúzert térd alá érő nadrágban egy bérlettel a kezében, majd egy jól öltözött kaukázusi sármőrt körülötte 11 pénzmágnes hölggyel kezében egy táblával, rajta az eladni kívánt autó márkájával.....  Ezekhez sem zene, sem beszéd, semmi nem kell.

De ha ez a jövő az alábbi embercsoportokről mint potenciális vevőkről le kell majd mondani:

- értelmiségiek min 7 általánossal;

- hangra érzékenyek;

- beszédcentrikus emberek;

- egymással szóban kommuniálók;

- siketek-halláskárosultak (szomorú, de igaz);

- általában mindenki, akinek nem az a lényeg, hogy a gyereket kussoltassuk már el valami bóvlival.

 

Szóval kikérem magamnak, igenis lesznek szívesek költeni a dologra + 70 000 forint összeget / reklám / ország, hogy azt a 25 szót, hogy asszondja: "húúúú pisilő póni extra bozótvágó szettel, nekem ez kell, ettől lesz teljes a gyermekkorom, és még apuék sem szidnak le mert vizes lett a szőnyeg", ugyan tegyék már bele, ha kell elküldöm a fiam, úgyis azt mondta a múltkor, hogy feka repper akar lenni, hadd gyakoroljon.....

 

Minimál = ok. Hülyére és igénytelenre venni minket = nem ok.

 

 

 

 

1 komment

turmixgép reinvented

2008.10.27. 15:05 richelieu

Akik azt gondolták, hogy már rég elértük a legalját, nos azok tévedtek.

 

A minap a szokásos esti tv adagom elfogyasztása közben olyan reklámra lettem figyelmes, aminek jellemzéséhez az emberiség által manapság használt betű-, és szókészlet is szegényesnek bizonyul. Maga a reklám nem túl hosszú, témája azonban annál szofisztikáltabb és szívbemarkolóbb. Megpróbálom leírni a látottakat, nehéz lesz összeszedetten fogalmazni.

A jelenet egy konyhában játszódik. A képen kettő darab átlagos tinilány fog a kezében egy turmixgépet, ami be van kapcslva, és azt rázzák mintegy gitárszerűen a kezükben, miközben dobálják magukat. Ennyi. Majd bevágják a reklám által eladni kívánt terméket: izzadásgátló stift / spray.

Na még egyszer: konyha, turmixgép bekapcsolva kézben, rángatózás, stift/spray.

Ugye, hogy nyersen sokkoló? Ugye, hogy mindannyiunknak, akinek van otthon turmixgépe ezt akarjuk csinálni? Léggitározni bekapcsolt turmixgéppel? Ugye hogy? Na!

Engedjétek meg azonban, hogy felsoroljam azokat a cselekedeteket, melyeket egyrészt a reklám vált ki belőlem, másrészt pedig azokat, melyeket azonnal foganatosítanék, ha lányom ezt csinálná "barinőjével", mikor benyitok a konyhámba. Nincs lányom, csak fiam. Nem gondolom tovább.

Tehát, ami kivált belőlem:

- értetlenség;

- undor;

- soha nem veszek turmixgépet; 

- soha nem veszek gitárt;

- botmixert sem;

- elvagyok én a stift nélkül is, nem fogok sosem léggitározni turmixgéppel.

De most komolyan, az lenne az üzenet, hogy a reklám hatására a dolgot kipróbálom, mert hogy ez most szélsőséges körülmények között is hat? Jól értem? Az a szélsőséges körülmény, hogy ha a turmixgépemmel léggitározom a konyhámban, a stift akkor is használ, és nem lesz banán turmix szagom? Vagy a stift csak ekkor hat igazán, amint bedugom a konnektorba a turmixmasinát? Vagy ez csak mások konyhájában hat? Vagy ha egyszer egy nőnél vagy a konyhájában, és azt kéri, hogy léggitározz a turmixgépével, akkor is biztonsággal és önbizalommal teheted azt? Azt a betyár mindenit....

Alábbiakat tenném, ha nem létező lányom léggítározna a konyhámban:

- adnék egy sallert, majd kihúznám a turmixgépet,

- kihúznám a turmixgépet, majd adnék egy sallert;

- adnék magamnak egy sallert, hogy ilyen jó szülő vagyok;

- eltiltanám a barátnőjétől és a turmixgépektől - majd adnék egy sallert a szomszédnak;

- megkérdezném az anyját, hogy akkor ez most hogy...?

Hiába no, a jó szülő és a frappáns nevelés messziről megismerszik.

De most komolyan. Az üzenet hol rejlik a reklámban? Légy vagány, a stifted turmixolás közben is kitart? Hol van már a klasszikus értékrend, a meleg, párás konyha, ahol anyu reggel 6 óta főz, és semmi oxigén csak pára és csülök molekulák a levegőben?! Ott álljon helyt a deo....

 

Most láttam ennek az eposznak a második részét...erről külön történet lesz, mert megéri....

A turmixgép legyen veletek.

 

Szólj hozzá!

Egyesült Kozmetikai Művek

2008.09.29. 10:24 richelieu

A mai világ abba az irányba halad, egyébként talán helyesen, hogy minél kevesebb E 235 és E699 tartósítószert együnk. És ez jó. Bár a sokat felemlegetett klasszikus ilyenkor mindíg eszembe jut, miszerint azért csak felnőttünk mi is úgy, hogy ilyen-olyan cukros és káros anyagokkal teli kajákat ettünk, de azért alapvetően ez helyes. Sőt, már kezdünk átesni a lónak a túloldalára is, életünket uralja a bifidus essencis, és aki nem ilyet eszik, az bizony egész nap puffadt lesz, kövér, izzad, és nonstop büfögnie kell majd. És ezt nekünk közepesen csiszolt honi celebek adják elő, és a műtő-tiszta konyhában beszélgetnek erről nekünk, golf ruhában, otthon, napközben. Érezzük át a szegénység sorsát, a kábelkötegelő égett műanyag szagát, ahogy hajnalonként ülnek a buszon a munkahely felé menet...

Erre a kozmezikai reklámipar pont az ellenkezőjét húzza.

Az az érzésem van lassan, hogy egy átlag európai nő lassan kémikus végzettséget is fog tudni szerezni csupán annyi befektetéssel, hogy napi 10-15 perc reklámot néz. Mert a kozmetikumok reklámjai lassan lassan 75 %-ban kizárólag vegyszer fantázianeveket tartalmaznak, és valaki annál trendibb és szebb és párosodásra esélyesebb, ha minél több "magic shining" kerül a szemére, nyakára, bárhová. Az az érzésem, hogy kb 2 naponta kerül olyan új termék piacra, aminek reklámja arra épül, hogy az előző termék az egy kalap ....., és aki az előzőt használja, ne csodálkozzon, hogy szinesfémtolvajok kezdik el a használóját rángatni az átvevőhöz, mert bontott vasnak még jó lesz. Azt sem értem, hogy ha pl egy Nő kitalálja, hogy márpedig neki egy bizonyos termék jó, és ettől valóban jobban / szebbnek érzi magát? Mit fog tenni, amikor 2 hét után új terméket kell vennie.... Odamegy az eladóhoz és megkérdi hol van a "rejuvenetum maximum" szer amit használ, mire az eladó sajnálkozva végigméri, hogy jaj anyukám, hát a kőkorszakban élsz, mi itt már klizárólag a "rejuvenetum maximum de luxe" terméket áruljuk, mert az neked jobb..?!

Nem tudom, szerintem ennél lenne klasszikusabb, jobb út is. Ha belegondolunk, van kb 4-5 termék, ami klasszikus lett, és esze ágában sincs megújulni, ha meg mégis, akkor évente 1x tuti visszahozzák a hiperklasszikust, és nem a retro miatt, hanem mert a törzsvásárlói addigra kiéheznek. Ez olyan, mint a svájci csokik új nemzedéke....Mióta kijött, mindenki a régi, klasszikust veszi.

Meg azért hogy is mondjam, higgyük már el, hogy az adott termékből az új nem biztos, hogy a legjobb a nőknek, de az biztos, hogy ha például állok a metrón reggel, akkor jobban esik megszokott, klasszikus illathefhőben utazni, mintha új, arrogáns, csili-aloe-jojoba és mittudoménmi illatfelhőben fuldokolnék.

Van olyan hölgy-ismerősöm is, aki belement ebbe a játszmába, és hetente dob a bevásárlókocsijába 3-4 új terméket. Néha szerencsétlen olyan, mint egy karfiol, mert a bőrében lassan több a kémia mint a sejt...... De sebaj, ha szépnek érzi magát, nur zu.

És a legjobb pedig a smink lemosó... A reklámjuk lehetne puritán: "figyelj asszonyka otthon, ha már megvetted azt a 2,5 Kg pvc alapú cuccot amit az arcodra kentél reggel-délben-este, akkor itt ez a tuti kis benzin alapú illatos-selymes oldat, amit pihe puha vattával kenjél már magadra esténként, mert amúgy reggel a torinoi lepellel fogod összetéveszteni a párnahuzatod".....

Csak a flakon hátoldalán ne olvasuk el az apró betűs részt, mert érdekes infok vannak benne.

Elég, ha annyit mondok, hogy ezen szerek 85%-a remekül fényesíti a veteránautók króm lökhárítóját. Úgyhogy vegyétek lányok asszonyok, ha majd lesz veteránom, elkérem a maradékot.

Szóval csak lassan a testtel, a szempillák nem feltétlenül festékpaletták.

2 komment

végre nem kék nem piros

2008.09.20. 19:44 richelieu

Ez most rövid lesz....

Sokáig szenvedtem attól, hogy mikor fogja tudni már végre valaki úgy megfogalmazni a praktikus tamponok illetve és/vagy betétek világát, hogy nem kell gondtalan fehér nadrágos asszonyok és lányok akrobatikus táncát figyelnem az utcán foltmentesen. A magar nők 95 %-a a hónap többi napján sem csinál olyat, mint ők a baj közben. 

Nem vagyok tampon használó egyed, köszönhetően a születésemet megelőző fogantatásom okán kialakult férfi mivoltomnak, a mindennapjaimat elárasztó és mindent eltömítő tamponok és betétek serege azonban beette magát az életembe. Már-már azon gondolkodtam, hogy "istenbiza" nyitok egy szigetelés boltot, ahol tamponokat fogok árulni, melyek a kisebb csőtörésektől az ózón lyukig bármit kiréselnek.

És ekkor jött a reklám, az etalon, a tampon-promóció elit világa, a menstruációt más oldalról, a játékosség oldaláról megközelítő reklám: a szabadulós-golyós-börtönőrös betét reklám. Gyakorlatilag egy pillanatra a Szökés cimű sorozat szereplőit láttam magam előtt, amint kedd esténként most már aztán tutter lelépnek, csak most kis színes golyók formájában egy 4 cseppes betétről...

És mégis....ezzel nyertek. Nem érzek mögötte szenvedést, erőlködést, túlzott vidámság-hormon-eszkalációt, csak könnyed mókát, lazaságot, mosolyt. Azt persze nem kívánom, hogy az ezt használó T. Hölgyek egyszer csak derék alól halljanak börtönszirénát és vijjogást, de ezt igy rajtam kívül szerintem ember nem köti össze.

 

Szóval igértem: rövid leszek. Hát akkor ímhol néktek: gratulálok, ez nálam tovább jutott. Azért a Jurassic Parkban szereplő mittudoménmilyenszauruszokkal ne forgassák le a golyócskák helyett.....

Köszöntem előre is!

Szólj hozzá!

lábreszelés szállodában

2008.09.20. 19:21 richelieu

Erős idegzetűeknek, és helyszínelőknek...

Eleddig azt hittem, hogy a szálloda az a hely, ahol az ember vagy kultúremberként a felső 10ezerhez tartozva sznobizál, vagy rendkívüli hangulatban több társával együtt hozzájárul a vendéglátó-egység amortizációs kulcsának drasztikus emeléséhez "expressz-lelakás" formájában. Utóbbitól természetesen erősen elhatárolódom. A múlt heten történtek esetén is.

De azt sosem hittem volna, hogy a lábápolás egyik kulcs-szereplője éppen egy szálloda lehet. Mielőtt még lábfetisizmussal vádolnának meg, kijelentem, hogy nem vagyok az. Aki itt hosszabb mondatra számított, annak most rossz.

Valahogy nekem nem megy a délutáni nassolás. Kizárólag akkor teszem ezt, amikor a fellelhető uszkve 233 tv csatorna 45 %ában éppen tv shop oder reklám megy. És persze a nass az valami cseppfolyós vagy erősen morzsálódó, így ugrálást nem engedélyez a távirányító felé, a család többi tagja meg pl vagy nincs ott, vagy alszik.

Így futottam bele abba a "felesleges láb-bőrkeményedés eltávolító elektromos reszelőbe", illetve annak reklámjába. Kezemben egy már olvadozó gríz-pudinggal......amire pechemre csokireszelék volt szórva, miközben gríz pudingot fogyasztottam csokireszelékkel...

Szóval a szerkezet: kicsi, ovális, aranyos, már már parfüm-légillatosító design, diszkrét tartóban. Ám belül, a gép belsejében egy uborka reszelő-lemez, mögötte úgy 40-50 penge, mely csak arra vár, hogy segítsen neked abban, hogy többet ne nyomja a cipő a lábad, és ne legyen détárilajos lábszerkezeted, mert fogsz tudni újra egyenesen járni. Ugyanis a reszelőben pörgő-forgó kis pengék ellentmondást nem tűrve lenyesik a felesleges lábfelületed. Ha pedig szétnyitod, előbukkan a diszkrét tároló rekesz, amiben megbújik a lereszelt anyag...Eddig ok is.

DE!

Jön a szokásos ELŐTTE - UTÁNA szekció......mutatnak az ELŐTTE kategóriában a kép bal oldalán egy számítógépes technológiával is nehezen előállítható lábat, ami gyakorlatilag 1 darab gigantobőrkeményedés, mellette pedig 2007/2008 év összevont pánamerikai lábszépségverseny örökös győztesét. A kontraszt üt. De még ez is ok, mert hát ez eléggé szemléletes, a megcélzott közönség pedig hát lássuk be, el is hiszi a kontrasztot, illetve azt, hogy a szerkezet 1 heti használata után a lábadat gyakorlatilag örökös sampion szintre tudod majd gyalulni, és mindezt mosolyogva, rezzenéstelen arccal. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSS most jön: akár szállodában is!!!! Igen, mobil lábgyalu für Erwachsene. De mi van, amikor elhagyod a tároló részét? Mert el fogod hagyni, mint ahogy minden rendes háztartásban van legalább 1 olyan távirányító, melyről hiányzik az elemeket tartó kis fedél.

Csak képzeljétek el azt a magabiztosságot, amit akkor fogsz érezni, mikor bebicegsz bármelyik ritz-carltonba karfiol lábaddal, de estére már a fürdődben kicsöppent fogmosóvized is meggátolja, hogy megállj a lábadon, olyan leszel mint Takuma Sato esős versenyen simson segédmotoron futózott bőrkabátban.

Nekem is van bőrkeményedésem, de Isten látja lelkem, kissé talán félelemmel a szívemben nyúlnék egy elektromos árammal működő szerkezet után, mely gatterként segít az életemen. Maradok a klasszik "hogy néz ki a sarkad, úristen" megszólításnál a feleségem részéről, és előveszem a klasszik habkövet, és még akár használom is.

 

Aki pedig használja, hajrá, nekik ez nyílván pillanatnyi boldogságot okoz, vagy akár hoszabbat is. de arra kérek mindenkit, figyeljen, nehogy megcsússzon a gépi gyalu......mert akkor a hiányzó bütyök lesz a legkisebb problémája.

 

Viszlát Bütyök, viszlát Olvasó!

 

 

2 komment

ne féljünk a minimáltól

2008.07.30. 12:11 richelieu

Emlékszem gyermekkoromban mikor szüleim (szeretetük tényének teljes biztosítása mellett) leparkoltak vidékre 1-2 hónapra, milyen jó is volt lepunnyadni a tévé elé a szokásos napi kb 15-20 Km biciklizés illetve szöcskevadászat után, és nézni, amint műhóval befújt képkeretben világoskék ruhájú Abba frizurás nénik ugrándoztak a képen, kiemelve, hogy mind az üdeségüket, mind a könnyedségüket annak a bizonyos fürdőhabnak/samponnak köszönhetik. És valljuk be, éreztük rögtön a jó illatot, ugye? Szinte kézzelfogható volt a pamut ruha nő-illata? A finom hajé? Ugye.....

Ezzel szemben ma mi van? Szemtengelyferdüléses színésznők lobogtatják a hajukat mesterséges környezetben, egymás mögé montírozott effektekkel mint anno az egymillió fontos hangjegyben, vagy további színésznők ülnek egy tengerparti szálloda teraszán, és miközben írnak apukájuknak egy dalt, elmondják, hogy ők bizony szabi alatt is szeretnek reggelente kb 2,5 órát készülni az uszkve 5 perces kávéfogyasztáshoz. És érzünk mi ekkor valamit, érezzük az illatot, a tapintását a hajnak...? Ugye nem. Én speciell a fodrászatok erősen vegyszerszagát érzem olyankor, a dauer (dájer - a szerk) orrfacsaró "illatát", mely valahogy az agyamig jut el, nem áll meg az orr-üregemben.

Kérdem én, nem lehetne néha visszatérni a minimálra, ahelyett, hogy például a panelben élő embereknek olyan reklámokat nyomunk, ahol bizony Sabrine 4 kontinensen való magángépezés után is frissen tudja rázni a fejét, és még operatőr is van neki hozzá, aki ezt lefilmezi? Hol jelent ez motivációt a lakosok felé? Elárulom, sehol.

Olyan reflexek ivódtak be a hajukat festeni kívánó Nők agyába gyermekkorukban, melyek meghatározók lehetnek, és akár piaci előrelépést is jelenthetnek egy-egy kevésbé ismert vagy eladott termék számára, akkor, ha ezt ki is használják. Hiszen ők kb akkor voltak gyerekek mint amikor én, és velem ellentétben nők és szép hajuk is lehetne, ha akarnák (akinek persze eleve nincs), és látták amit én, látták, amint anyukájuk kijött a fürdőből, jött az édes illat, és látták, amint apu érdekesen kezd nézni, és mintha tágulna az orrlyuka...

Annak idején valahogy az volt az érzésem, hogy a Nők azért lesznek szépek, hogy másoknak tetszenek. Manapság pedig azt érzem mindent azért követnek el, hogy a másiknál szebbek legyenek. illetve a lehető legmárkásabb fodrászatnál tudjanak otthagyni kéthetente egy hűtőgép vételár-részletnyi pénzt, jobb esetben egy teljes mikro árát. Talán ezt ki is lehetne használni, mondhatni a téma az utcán hever.

Azt hiszem, el kellene kicsit gondolkodnunk azon, hogy a vonzerőt és a katarzist nem a samponban rejlő, már-már kimondhatatlan természetesen bio vegyszer tartalom okozza, hanem az elért elégedettség, jó-érzet.

Kérdem én, nem lenne jobb egy olyan rövid, már-már pofátlanul egyszerű spot, melyben egy női hajba bebújó férfi fej látszik, és egy hatalmas levegővétel hallatszik egy apró női kuncogás mellett? Szerintem ha ez a teaser menne 2 hónapig, a nők megőrülnének, hogy megtudják mi a bánat ez, mitől is lesz egy férfi ilyen... Mert a Nők erre vágynak, mi meg arra, hogy beleszagoljunk a hajukba, a varázslatos vegyszernevek nem annyira nyűgöznek le minket......

 

Nos, fontoljuk meg T. reklámszakemberek, nem érne ez meg egy misét? Elárulom, megérne.

És azt is elárulom, aki ezen írás publikálása után készít egy ilyen spotot, annak a gatyáját is leperlem, amőbáig kiforgatom a családi vagyonból.

De persze meg lehet velem egyezni... :-)

 

 

Szólj hozzá!

mosópor vs gyermeknevelés

2008.07.28. 10:23 richelieu

Adott a hétköznapi család. Annak minden bája, gondja, baja, öröme és hétköznapja. Meg van az a család, ahol minden másodlagos, minden megoldható és természetes amennyiben megfelelő mosópor van otthon.

Emlékszem azokra az időkre, mikor a nemrég kapott fehér pólómban másztam fel dőre gyermekkoromban a személyes Himalájámra, az udvarunkon álló, testvéremmel egyenlő korú cseresznyefára. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy a fát ültették-e bátyám világra érkezésének örömére, avagy fordítva, de mindegy is ma már. A lényeg az, hogy édesanyám szorgos nevelési intelmei ellenére felmásztam szezonban a fára fehér felsőmben, és jóízűen lehelyezkedve valamely ág tövében, majszolni kezdtem a cseresznyét, olyan fickósan ahogyan a korom csak engedte, nemtörődöm maszkulinsággal. Ennek egyenes következményeként gyakorlatilag tapéta-mintára pirosoztam be a ruhadarabot, úgy néztem ki mint egy, a szerencsével hadilábon álló salvadori gerilla túsz-szabadítás után, 257 golyóval a testében. Itt 257 cseresznye volt az emésztő-csatornámban, de a pólóm olyan volt, mintha a golyónyomok ott lennének, és a cserkókat mindenáron a hasfalamon akartam volna magamba tuszkolni. És ekkor beállt a fa alatt az udvarra a szüleim kocsija, benne anyám fürkésző tekintete, hogy hol vagyok. És ekkor jött a rízengrószeféler, hogy lekiabáltam. Anyám, akinek szeme jól működött, észlelte a hibát a mátrixban, és megkért, hogy ugyan jőjjek már le, mielőtt például akár egy heringgel is, de kivágja alólam a fát és úgy szed le. Lementem, némi pszichés ráhatás után tulajdonképpen elintéztem, hogy azon a nyáron már nem kellett igazán bíbelődnöm a csresznyefa megmászásával, lévén 1 hétre le lettem tiltva onnan. A pólóm pedig majdnem fehér lett a 23. mosás után, hippi jellegét azonban máig őrzi.

Nos, ezt csak azért akartam elmondani így előre, mert nem igazán értem a mai társadalmak fogyasztói mivoltának azt a szegmensét, melyben az az anyuka szerepel, akinek kisfia hófehér ruhában küldetődik ki játszani, lehetőleg és kizárólag a málnásba oder a veszprémi hadgyakorlat színterére késő ősszel, havaseső idején. És a kedves gyermek hazatér sárlavinának öltözve, elmagyarázza egy narkós élméyeit színes körökről és ugráló mesefigurákról, hogy ők tették ezt, amire anyuka enyhén megrázza fejét, elmosolyodva megsimogatja gyermeke édes kis buksiját, majd még mindíg mosolyogva, izzadságmentesen a szuper géllel/porral/folyadékkal a ruhát gyakorlatilag atomi szinten külön választja a gonosz piszoktól, és a gyermek mehet megint szakadárkodni vagy vissza a kenderfarmra...

Nos ez az a apillanat, amikor én úgy éreztem, hogy a fogyasztói társadalom és én eltérő pályán kezdünk el mozogni. Kezdjük a gyerekkel. Ha már haza mer jönni iléyenképpen, legalább legyen benne annyi kreativitás, hogy felmászik az ereszcsatornán a szobájába, és ott másik pólót vesz, azt pedig elrejti, elégeti, teleportálja egy másik dimenzióba, bármi. De legalább valami furmány.... Nem. Megáll hősünk ajtóban, és kivert kiskutyaszemekkel néz anyára, alábbi mondattal a fejében: "Anya, megint idióta voltam, pls segíts!!". És anya előbb említett módon jön, és segít, mintegy a ruhatisztító szakma sárga angyalaként, a ruhák Robin Hoodjaként hozva megoldást a hétköznapi kínokra.

Feladom. Hol a saller, a kis megfeddés, hogy fiam, anyád meg apád nem az angol királyi család örököse, de még csak hercegek sem, így amunka-pénz-áruvásárlás háromszögét fenn kell tartani, ha naponta belevered magad egy tócsába, pár hét és árvácskaként élheted sanyarú mindennapjaid?!?! Képzeljük el, amint ezek a gyerekek később autót vezetnek, és nur so elütnek valakit, hogy nem baj, jön mögötte másik.....

 

No persze van  olyan hasonló témájú, mások által már többször elemett reklám is, ahol a 25 dekagrammos ruhában álló hölgy egy esti partin előránt egy mosószert tartalmazó flakont a háta mögül annak érdekében, hogy hitetlen embertársának bebizonyítsa, hogy márpedig ez ezzel lett mosva. ... Kérdem én, hol a realitás? Hol a szatyor a kézben? Hol a százas a bevásárlókocsiba? Vagy csak én jártam régen bálban, és ott mindenki viszi magával a háta mögött a mosóporát? És mi van, ha a kocsim robban le odafelé menet? Jól kimosom? Vagy előrántok a hátam mögül egy szakszervízt mit emelődaru und alles? Na. Azért ezt már azért ne már!!!!

Ezúton kérek mindenkit, aki ilyet akar reklámozni, vagy csak megbízást kapott kampányra, az menjen el egy vagongépgyárba, menjen le az aknába egy kamerával, oszt mutassa meg nekünk, hogy ott is vannak emberek, akik nyilván nem vesznek naponta új melósruhát, ergo létezik olyan szer, amivel ezeket is lehet tisztítani.

Az anyukáknak pedig innen üzenem, hogy ha gyermekük leeszi magát faygival, békával vagy sárral, nem az a megfelelő reakció, hogy vagy mi is leesszük magunkat, vagy segítünk a kis emberkének még jobban belekenni a ruhájába a matériát...

Javasolok egyszer bemutatni egy koszos ruhát, hozzá szomorú háziasszony arcot mit kind, majd egy tiszta ruhát, hozzá mosoplygó háziasszony arcot mit kiegyensúlyozott, nem sárfetisiszta kind.

És higgyék el, a nők nem kezdenek sikoltozni a mosószeres pultok között, csak mert előugrik egy színésznő azzal, hogy ez a mosószer beszarás mennyire jó. Tudom, hogy nem így van, mert a múltkor ott ültem pár órát, és vártam Ildikó Művésznőt.

De nem jött.

 

 

Szólj hozzá!

adósságspirál happy

2008.07.23. 16:26 richelieu

 

Realitások vannak, mégsem célszerű azokat mindíg bemutatni nyers naturalizmussal.

A csirkelábat sem lehetne szopogatni vasárnap jóízűen, miközben a tévében menne előttünk az "egy csirke hétköznapjai a hátsó udvarban - avagy kapirgálj csak kiscsibe".

Mégis hogy adná ki magát egy átlagos családfenntartó (emancipált alapon működő csládról van szó, vagyis anyu nem dolgozik, vagy ha igen akkor azt csak úgy, hogy a gyerekek nevelődjenek ahogy akarnak, fodrász & műkörmös előnyben), aki a nap végén bucira veretődik anyu által, mert bizony a gázszámlára nem futja a havi koszt pénzből. Sajnos manapság ez egyre jobban úgy adja ki magát, hogy ez van, ez egy létező everyday's routine.... Ugyanakkor erre reklámkapmányt építeni kissé morbid, ehhez képest az éj leple alatt kirontani a nyúlból úgy, hogy benne sem vagyunk, semmiség.

No de konkretizáljuk magunkat kissé jobban, mert hát közérthetőség = népszerűség ugye, úgyhogy lássuk mai betevőnket.

Adott a képen konszolidált család, akinek azon kívül, hogy az estének otthon vasalt ingben, kiskosztümben és iskolai ünneplőben vág neki, a legjobb elfoglaltsága a közös kosztpénz porciózás a nagy családi nappali asztal körül. Érezzük át a mi hétköznapjainkat, érezzük, hogy rólunk szól. De legalábbis azt mindenképpen érezzük át, hogy ha még nem szól rólunk, majd fog, és ne is számítsunk másra. Érezzük a rejtett üzenetet is, miszerint jobb a gyermekeket erről időben tájékoztatni, nem kell nekik olyan földhözragadt elveken nevelkedniük, hogy édesapa mindent megtesz értünk és mégsem leszünk elkényesztetettek. És miközben számolgatunk az asztal körül közösen, mosolyogva, előkerül az a csekk, amire már nem futja a családi kassza. Na itt lehetne változtatni a dolgon, de nem így történik. Itt elég lenne bevágni egy telefonszámot, hadd értsék a szülők mi ez, anélkül, hogy a gyerekek update-ek legyenek családi kassza terén, de nem..... Ekkor vágókép asszonka feddő tekintetével, és beötlik a gondolat, miszerint: "jaj tényleg, hívjunk már fel ugyan egy olyan pénzintézetet, mely PSZÁF engedéllyel rendelkezik, és tud nekünk segíteni". És ha hiszik ha nem, létezik ilyen, sőt, merő jóindulatból, már-már a nonprofit szintet súroló 400+ százalékos kamatszinten (profibbaknak THM) ezt meg is teszi, sőt, és itt a csúcspontja a reklámnak, házhoz is hozza. Nyilván a látogatás mögött nem az rejlik, hogy benyomást szerezzenek eladható ingóságainkról, hanem a puszta emberbaráti szeretet, hogy beljebb legyünk 3-4 buszjeggyel oder 2-3 liter benzinnel. A hölgy aki a "házhoz jön" szerepet játsza, belép, és legyezőbe formálva a 200 000 Hungarian forintot (itt ajánlom figyelmükbe a remek japán gésás filemeket, ahol a legyező mint központi motívum jelenik meg) újra fényt, boldogságot, jövőképet és kiutat mutat a család felé. Meg a saját bónusz táblája felé. Látja maga előtt a céges értekezletet, ahol mintegy üstökös lép a jövőbe, ő, a cég leendő üdvöskéje (ez egyébként a hazai életbiztosítási piac szereplőinek vetített kép - "nincs is" fluktuáció....), és a következő lépés az angol cabriolet sportautó. Ez a pénzintézet tulajdonosi körében egyébként tetten is érhető. Na a történet főhősének számító család életképe ettől azért némileg eltérést mutat, mert hiszen van egy el nem hanyagolható faktor, ami a történetben nem nagyon kerül kiemelésre, az pedig a "jövő hónap" tényező. Ugyanis sajnos a megoldom most ebből az e havi csekket gondolkodás időben limitált, nem számol azzal, hogy bizony ebből a csekkből lesz jövő hónapban is. És ekkor jön az adósságspirál. Kivéve persze, ha az ember nyer közben a lottón, örököl, meglepetésszerűen cégtulajdonossá válik oder meggyőzi az UNESCO-t; ENSZ-t; EU-t és az USA-t együttvéve 25 nap alatt, hogy hagyjuk már ezt a pénz nevű dolgot a francba, osszuk már szét ami van és hajrá. Na most azért azt látni kell, hogy a felsorolt opciók egyike sem tűnik nagyon esélyesnek, így sajnos főhős családunk jobb, ha belátja, hogy a megoldás erősen időszakos.

Tisztázzunk itt valamit: az írásom célja nem élcelődés a "bajba jutottakon", sőt, mellettük akarna állni, értük szeretne szólni. Tudom, persze, hogy "ha tudok mondjak jobbat", de nem tudok. És sajnos a megidézett pénzintézetek pont erre építenek. És ezt tartom valahol etikátlannak. figyelembe véve a 400 + kamatszintet meg pláne. Közgazdász végzettséggel persze bárkinek levezetem miért ennyi a kamat (kockázat; kis összeg kihelyezés; magas költség-szint, stb), de sírva könyörgöm, ne vezessük a hasonló helyzetbe kerülteket olyan utcába, aminek egyik végén csak 1 ajtó van, mögötte pedig nem vicces a világ. Nem kötelező ezt választani, de azért megnézném az átlagos visszafizetési rátákat......

Azt sem mondom, hogy T Családapa lopjon, hazudjon, csaljon, de valahogy azt érzem, hogy létezne más olyan termék, amely népszerű lehetne, de leginkább létezne olyan reklám is, mely az embereket nem mint áldozatokat mutatja be, akiken a T Pénzintézet csupán igen kifinomult társadalmi felellősségtudatának okán segít, és csak a nép kedvéért, és ezért dankesőn. Azt viszont nagyon.

Szóval adósságspirál happy, a THM elnevezésnek pedig tessék utána olvasni.

Megéri.

 

respect to H.

 

Szólj hozzá!

fejfájós hegyimentőknek

2008.07.22. 09:25 richelieu

Gyöngyszem gyöngyszem hátán.......

A mai reklámpiac érzésem szerint teljes mértékben igyekszik a sarokba szorított Fogyasztót minél magasabb piedesztálra emelni. Ezt innen köszönjük az illetékeseknek. Jól esik.

Ugyanakkor persze felmerül a kérdés, hogy mennyire hoz ki belőlem egy adott fejfájás-csillapító iránt érzett csillapíthatatlan megvásárlási kényszert az, hogy az adott pirula egy helikopteren utazó hegyimentőt gyakorlatilag néhány nanoszekundum alatt kihoz a sajgató fejtekerésből, annak ellenére, hogy egy kicsit legalább medikopternek érezhetem magam.

Életszerűbbnek éreznék olyan képeket, mikor például a szeretett utódom nem törödve sem a megelőlegezett fizikai bántalmazás árnyékával, vagy a totális lelki megsemmisítés ódiumával folyamatosan a fülcimpámon hintázik, vagy amikor a túlterhelt hazai úthálózat valamelyikén ácsorogva a nyitott pozícióba beszorult ablakommal egy 1975-ös UAZ mellett állok, amely a feltételezések szerint használt hekk-sütő olajjal működik, és jó gazdára utalva a kipufugó rendszer sportosan oldara van kivezetve. Mindez a Rákóczin délután 15.30-kor országos melegrekord idején. Szóval bármennyire is elítélendő, valahogy jobban hiszek a hétköznapok áldásai által okozott fejfájásban, mintsem abban, hogy az osztrák alpokban hirtelen felemelkedő helikopter és az oxigénben túl gazdag süvítő szél miatt kezdene el hasogatni a fejem.

Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a tüchtig osztrák hegyimentő egy rázkódó helikopterben hogyan bír a dobozban különböző gyógyszereket úgy tárolni, mintha szögmérővel és szintezővel állították volna be őket egymás mellé néhány fuga-kereszt segítségével. Sőt, a segítőkész kolléga kiemel a dobozból egy levél gyógyszert, de mire odaadja azt a kollégának (ez kb 0,75 másodperc, és a bal kéz kb 43 centiméteres útja), az bizony már rendesen be van csomagolva karton-dobozkába. Hiába no, ezek a fliegende Retter fiúk mókásak és rendszeretők. Hadd csomagolja azt ki a T. kolléga miközben repül a szirtek között, úgyis uncsi már megint elmenni menteni egy bombanőt a szikláról akit amúgy a barátai simán fel tudtak volna húzni kötéllel, legyen már valami pezsgés, ein bisschen Adrenalin muss sein alapon.

Javasolok tehát innen ebből a poros hétköznapból olyan fejfájás-csillapító reklámot, amely gyakorlagtilag a leggyakoribb fejfájást okozó környezeti hatások bemutatásán alapszik, mert hát szerény értelmezésem szerint az alpesi frisches Luft nem ezek közé sorolható.

Gut?

 

Szólj hozzá!

gombákról egymás között

2008.07.21. 14:19 richelieu

Az ember gyanútlanul terül el kiült foteljében a tévé előtt az estébe hajló munkanap végén, amikor az aznapi értekezletek emléke már csak sajgó pont valahol a homlok mögött félúton a tarkó felé, amikor a másnapi teendőket már lehetetlen sorba venni fejben, amikor a tévében gyakorlatilag mehetne az "Egy kárász nehéz tele" című film is, az sem bírna kizökkenteni a lineáris vegetálásból. És ekkor mint egy jó hírekkel és pihe puha tollakkal felszerelt égi angyal besurran jobb oldalról (katonailag 14.30-ról) az ember Kedvese (elmaradottabb társadalmakban "feleségként" is jelölt lény), aki mintegy váratlanul az ember elé tesz egy jó gombapörköltet. Mielőtt még bárki megvádolna, hogy egy lerobbant lőszergyár éjjeli portásaként lennék tevékeny állampolgár és félig-meddig hivatalos GDP termelő aki minden este lyukacsos lila újjatlan pólóban nézek aktuális mulatós slágereket, elárulom, hogy a gombapörkölt (latinul: cibus fortunatii) nálunk nem mindennapos étel, és gyakorlatilag a földeken verejtékezve dolgozó jobbágyoknak állítunk emléket azzal, hogy évente mintegy 1 alkalommal ilyet fogyasztunk (a hétvégén gazoltam, respect a földön dolgozóknak - a szerk). Nos, Kedvesem mosolya mellett a gombapörkölt is igézőnek bizonyult, így megfontoltan előredöntve fejem, küzdve a nyakizmok öregkori renyheségével valamint az ujjbegyemet átégetni készülő hőálló tállal, megmerítettem villám a mennyei mannában. Élveztem az ízkavalkádot, ahogy az ízlelőbimbóim úgy reagáltak az ételre mint egy ősbeduin Stephan Peterhanselre amint 285-el elszáguld mellette. A gomba az egyetlen étel, mely képes az ember szájában gyakorlatilag 25 ízt felidézni, függően a szedéstől eltelt időtől, valamint a tárolás mikéntjétől (hűtő-hivatalos-korrekt; vagy zacsi-pult-marhahús mellett). Már benne jártam az ízekben, elhagytam az utolsó letérőt is, amikor felcsendült a tévében a reklámblokkot jelző fanfár, és a készülék automatikusan hangosodott 2-3 pálcikányit (kezdőknek: volume szabályozás, up - down).  Erről a jelenségről többen tettek már említést, célja röviden az, hogy aki elaludna egy jó kis dokumentumfilmen ("Egy kárász nehéz nyara"), az lesz szíves felkelni és sasolni, amint meggyőzik arról, hogy eddig egy idióta volt mert olyan fogkrémet használt, amit annak előtte harckocsik összeragasztásához használtak. Amint haladtunk a reklámok világában, felhangzott egy úriember dörmögő hangja, miszerint most pedig egy romantikus női sorozat következő része jön. Erre persze a rutinos hallgató elnéző mosollyal a szája szegletében reagál, hogy ugyanmá', hát ez még reklámblokk, milyen film?! És ekkor mintegy bravúros vágással egy közepesen jómódú háziasszony jelenik meg a képernyőn, pszichológus kéztartással, és száját kinyitva elmondja azt a mondatot, mely sosem látott elégedetlenkedési hullámot váltott ki emésztőrendszeremben: "most, hogy a férfiak elkapcsoltak, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról".......... Lehet, hogy az idézet nem pontos, de a lényeg így is "átjön". Ekkor én, aki gombapörköltet fogyasztottam épp a gondos családapa kiült foteljében, lenéztem a tányéromra, és egyből az jutott eszembe, hány háziasszonyt kellett ezért a zöldségesnek feldolgoznia, hogy ezt megehessem.... Diszkréten felmentem bicskába, kezemben a tálcával, lábammal próbáltam egyensúlyozni, hogy felálljak, majd a tálcát letéve, egy nagy nyelés után ránéztem a páromra, és azt láttam, hogy kikerekedett, lelakkozott szemgolyókkal néz a képernyőre. Éreztem, hogy rámnézne, de miután jól nevelt Nő, nem akart volna szemberöhögni, így nem mert felém tekinteni...

Ez volt az a pillanat, amikor a gomba kifejezés számomra új értelmet nyert. Gyakorlatilag hivatalossá vált, hogy a gomba az nem étel, hanem betegség. Olyan érzésem lett, hogy ezután a farok sem a kutya hátsó felén lévő nyúlvány lesz, hanem a férfi nemiszerv felhasználása társaink csökkent szintű agyi képességeinek jelölésére, és mindezt hivatalosan lehet majd tenni. És ezen elindulva a köcsög elnevezésű népművészeti használati tárgynak is új nevet kell majd találni ugye.....

Ezután körömpörköltet sem fogok enni, hátha körömágy-gyulladás oder aber lábgomba reklámba futok bele vacsoratájt, arról nem is beszélve, mi lesz, ha zsíroskenyeret majszolnék az "Auditológusok félórája" című műsor közben.

Szóval azt hiszem új fejezetet nyitottunk magunknak, vagy talán nyitottak nekünk. Ne hallgassunk el semmit, mert az nem humánus..... Mondjuk ki bátran reggel-délben-este, hogy a gomba az a barátunk, és a köztük megbújó gonosz gombákat irtani kell, ne rontsák a többi gomba hírnevét. Pedig el kellene csak hinni, hogy mindenkit nevelt valaki, rosszabb esetben az élet, és el tudja képzelni, hogy ha "ilyen" gondja van, azt orvossal is meg lehet beszélni, és nem feltétlenül kiváncsi rá mindenki, kortól, nemtől és vacsorától függetlenül. Nem azt mondom, hogy szőnyeg alá minden felvilágosítással, csak azt, hogy bízzunk már magunkban annyira, hogy tudjuk, mi a megfelelő megoldás arra, hogy a nem megfelelő gondoskodás elmaradása miatt ne essen le a lábfejünk a bokánkról, onnan, ahova eredetileg szánták.

Vagy például tehetnék a hasonló reklámokat pl este 22.00 utánra is, hiszen ha folytatjuk a gondolkodást az idézett reklám szerzőinek fejével, rájöhetünk, hogy nem vesztenek célközönséget este későn, hiszen szegények akik ebben szenvednek, úgysem tudnak aludni..... Vagy szélsőséges esetben a gyógyszertárakban lehetne ezt hirdetni....hátha oda megy az, akinek ilyen gondja van.

 

Nos véreim, kedves fogyasztók, lássuk be: nem minden gomba jó pörköltnek, és nem minden reklám jó a fogyasztónak. A vacsorát fogyasztóknak pedig méginkább kínos lehet a helyzetük, és egy kedves asszony jóindulatú fősztje válhat ilyenképpen a média martalékává.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása