Az ember gyanútlanul terül el kiült foteljében a tévé előtt az estébe hajló munkanap végén, amikor az aznapi értekezletek emléke már csak sajgó pont valahol a homlok mögött félúton a tarkó felé, amikor a másnapi teendőket már lehetetlen sorba venni fejben, amikor a tévében gyakorlatilag mehetne az "Egy kárász nehéz tele" című film is, az sem bírna kizökkenteni a lineáris vegetálásból. És ekkor mint egy jó hírekkel és pihe puha tollakkal felszerelt égi angyal besurran jobb oldalról (katonailag 14.30-ról) az ember Kedvese (elmaradottabb társadalmakban "feleségként" is jelölt lény), aki mintegy váratlanul az ember elé tesz egy jó gombapörköltet. Mielőtt még bárki megvádolna, hogy egy lerobbant lőszergyár éjjeli portásaként lennék tevékeny állampolgár és félig-meddig hivatalos GDP termelő aki minden este lyukacsos lila újjatlan pólóban nézek aktuális mulatós slágereket, elárulom, hogy a gombapörkölt (latinul: cibus fortunatii) nálunk nem mindennapos étel, és gyakorlatilag a földeken verejtékezve dolgozó jobbágyoknak állítunk emléket azzal, hogy évente mintegy 1 alkalommal ilyet fogyasztunk (a hétvégén gazoltam, respect a földön dolgozóknak - a szerk). Nos, Kedvesem mosolya mellett a gombapörkölt is igézőnek bizonyult, így megfontoltan előredöntve fejem, küzdve a nyakizmok öregkori renyheségével valamint az ujjbegyemet átégetni készülő hőálló tállal, megmerítettem villám a mennyei mannában. Élveztem az ízkavalkádot, ahogy az ízlelőbimbóim úgy reagáltak az ételre mint egy ősbeduin Stephan Peterhanselre amint 285-el elszáguld mellette. A gomba az egyetlen étel, mely képes az ember szájában gyakorlatilag 25 ízt felidézni, függően a szedéstől eltelt időtől, valamint a tárolás mikéntjétől (hűtő-hivatalos-korrekt; vagy zacsi-pult-marhahús mellett). Már benne jártam az ízekben, elhagytam az utolsó letérőt is, amikor felcsendült a tévében a reklámblokkot jelző fanfár, és a készülék automatikusan hangosodott 2-3 pálcikányit (kezdőknek: volume szabályozás, up - down). Erről a jelenségről többen tettek már említést, célja röviden az, hogy aki elaludna egy jó kis dokumentumfilmen ("Egy kárász nehéz nyara"), az lesz szíves felkelni és sasolni, amint meggyőzik arról, hogy eddig egy idióta volt mert olyan fogkrémet használt, amit annak előtte harckocsik összeragasztásához használtak. Amint haladtunk a reklámok világában, felhangzott egy úriember dörmögő hangja, miszerint most pedig egy romantikus női sorozat következő része jön. Erre persze a rutinos hallgató elnéző mosollyal a szája szegletében reagál, hogy ugyanmá', hát ez még reklámblokk, milyen film?! És ekkor mintegy bravúros vágással egy közepesen jómódú háziasszony jelenik meg a képernyőn, pszichológus kéztartással, és száját kinyitva elmondja azt a mondatot, mely sosem látott elégedetlenkedési hullámot váltott ki emésztőrendszeremben: "most, hogy a férfiak elkapcsoltak, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról".......... Lehet, hogy az idézet nem pontos, de a lényeg így is "átjön". Ekkor én, aki gombapörköltet fogyasztottam épp a gondos családapa kiült foteljében, lenéztem a tányéromra, és egyből az jutott eszembe, hány háziasszonyt kellett ezért a zöldségesnek feldolgoznia, hogy ezt megehessem.... Diszkréten felmentem bicskába, kezemben a tálcával, lábammal próbáltam egyensúlyozni, hogy felálljak, majd a tálcát letéve, egy nagy nyelés után ránéztem a páromra, és azt láttam, hogy kikerekedett, lelakkozott szemgolyókkal néz a képernyőre. Éreztem, hogy rámnézne, de miután jól nevelt Nő, nem akart volna szemberöhögni, így nem mert felém tekinteni...
Ez volt az a pillanat, amikor a gomba kifejezés számomra új értelmet nyert. Gyakorlatilag hivatalossá vált, hogy a gomba az nem étel, hanem betegség. Olyan érzésem lett, hogy ezután a farok sem a kutya hátsó felén lévő nyúlvány lesz, hanem a férfi nemiszerv felhasználása társaink csökkent szintű agyi képességeinek jelölésére, és mindezt hivatalosan lehet majd tenni. És ezen elindulva a köcsög elnevezésű népművészeti használati tárgynak is új nevet kell majd találni ugye.....
Ezután körömpörköltet sem fogok enni, hátha körömágy-gyulladás oder aber lábgomba reklámba futok bele vacsoratájt, arról nem is beszélve, mi lesz, ha zsíroskenyeret majszolnék az "Auditológusok félórája" című műsor közben.
Szóval azt hiszem új fejezetet nyitottunk magunknak, vagy talán nyitottak nekünk. Ne hallgassunk el semmit, mert az nem humánus..... Mondjuk ki bátran reggel-délben-este, hogy a gomba az a barátunk, és a köztük megbújó gonosz gombákat irtani kell, ne rontsák a többi gomba hírnevét. Pedig el kellene csak hinni, hogy mindenkit nevelt valaki, rosszabb esetben az élet, és el tudja képzelni, hogy ha "ilyen" gondja van, azt orvossal is meg lehet beszélni, és nem feltétlenül kiváncsi rá mindenki, kortól, nemtől és vacsorától függetlenül. Nem azt mondom, hogy szőnyeg alá minden felvilágosítással, csak azt, hogy bízzunk már magunkban annyira, hogy tudjuk, mi a megfelelő megoldás arra, hogy a nem megfelelő gondoskodás elmaradása miatt ne essen le a lábfejünk a bokánkról, onnan, ahova eredetileg szánták.
Vagy például tehetnék a hasonló reklámokat pl este 22.00 utánra is, hiszen ha folytatjuk a gondolkodást az idézett reklám szerzőinek fejével, rájöhetünk, hogy nem vesztenek célközönséget este későn, hiszen szegények akik ebben szenvednek, úgysem tudnak aludni..... Vagy szélsőséges esetben a gyógyszertárakban lehetne ezt hirdetni....hátha oda megy az, akinek ilyen gondja van.
Nos véreim, kedves fogyasztók, lássuk be: nem minden gomba jó pörköltnek, és nem minden reklám jó a fogyasztónak. A vacsorát fogyasztóknak pedig méginkább kínos lehet a helyzetük, és egy kedves asszony jóindulatú fősztje válhat ilyenképpen a média martalékává.
